Bejegyzések

Az elveszett kisfiú karácsonya

Szent este éjjelén történt, amit most elmesélek nektek. Csípős hideg volt, az emberek rohantak, ám egy kisfiú képeslapokat árult. Édesanyja szülés közben elhunyt, részeges apja nevelte. Ma még egy képeslapot sem sikerült eladnom, így nem mehetek haza, különben apám megint megver… Lassan, búslakodva, fáradtan járkálta az utcákat. - Asszonyom! Kérem, vegyen egy képeslapot! - Köszönöm, de már minden családtagnak küldtem! – simogatta meg a vékony, barna hajú fiú kobakját, melyet még egy rongyos sapka sem védett a mínuszoktól, majd tovább sietett. Ment, mendegélt, s minden ház ablakán be-bekukkantott. Díszbe öltözött karácsonyfék pompáztak, a meleg kandalló mellett, az asztalokon, a hal, halászlé, rántott hús, és ezernyi különféle sütemény pihent. A gyerekek izgatottan várták a Jézuskát, a szüleik ölébe bújva hallgatták a karácsonyi történeteteket. Volt, ahol a nagyszüleik ölelő karjai között régi fényképeket nézegettek. A kisfiú átfagyva, beázott, rongyos sportcipőcskéjében, sza
Megjegyzés küldése
További információk

Viharos napok

Mindegyikünk ültetett a dorm hátsó kertjében egy-egy kis cserjét, mikor megalakult az F.T. Island és beköltöztünk. Gondoztuk őket, nevelgettük, s tehetségünkkel együtt cseperedtek a növényeink is. - Wonbin… A te bokrod egyre jobban szárad el… - Igen… Pedig rendesen gondozom… - hajtotta le fejét csapattársam. A hetek múlásával Wonbin is egyre szomorúbb lett. A nap túlnyomó részét szobájában töltötte, próbák után is egyre kevesebbszer jött el velünk a szokásos, jól megérdemelt kávénk és sütink elfogyasztására is. Mikor megpróbáltunk rákérdezni ennek okára, csak annyit mondott , „Fáradt vagyok, majd holnap veletek megyek.”, de persze másnap sem jött el. Egyik fantalálkozó közepén Wonbin felment a színpadra. Bár szakadó eső volt, amit néha dörgések s villámlások kísértek, mégis rengeteg Primadonna eljött, hogy találkozzon velünk, ami hihetetlen örömet okozott számunkra. - Srácok… Primadonnák… Szeretnék bejelenteni nektek valamit. – Mind megdermedtünk, s csak csendesen figyeltük
3 megjegyzés
További információk

A csend hangjai

A rétet beterítő fénylő napsugarakat lassanként kitúrta a szürkeség, mely rövid idő múlva komor feketeséggé nőtte ki magát. Az állatok kórusa hirtelen megszakította koncertjét, átadta helyét a szél süvítésének s dörgések fülsüketítő robajának. A sötétséget csak a villámlások vakító fénye törte meg néha. „ Hello, Darkness, my old friend, most értem csak, hogy mit jelent.” Emlékszem, futni kezdtem, de mintha meg sem mozdult volna a lábam… Mintha egy futópadon futottam volna, nem jutottam előrébb… Már minden erőmet bevetve rohantam, ám még mindig ugyanazon a tájon voltam. Mikor fel-felnéztem, a fák mintha mind magasabbra és magasabbra nőttek volna, arra várva, hogy lecsaphassanak rám. „Lehunyt szemmel némán hallgatom, ahogy dalol, ahogy zenét ír a szél…” Már órák óta próbáltam elmenni innen, de mindhiába… Az energiám s reményem egyre hanyatlottak. Egyik percről a másikra forogni kezdett körülöttem a világ, majd összeestem, s lezuhantam egy mély szakadékba, melynek fala márván
Megjegyzés küldése
További információk

Utolsó kirándulás

Minseok már régóta kórházban volt. A hetek egyre csak teltek, mígnem hónapokká nőtték ki magukat. Minseok állapota egyre csak romlott. Az utóbbi időben túl sok volt a munkám, de mikor csak tudtam, vele voltam. A minap kaptam egy levelet, hogy lehetőségem van kimenni pár hónapra, legfeljebb fél évre Angliába. Még év elején jelentkeztem egy cserediák programra az orvosi egyetemen. Az egyik barátom, Chanyeol ajánlotta. Ő ekkor már rezidensként dolgozott a kórházban. Ő ápolta páromat. Aznap este szomorúan mentem be a kórházba, mert tudtam, hogy ha itthon maradnék, megbánnám, ellenben azt is, ha elmennék, és Minseoknak valami baja esne, amíg én nem vagyok itthon. Mikor beértem hozzá, ő aludt. - Ma háromszor volt szívritmuszavara. Sajnos nem tudjuk beállítani a gyógyszert sem... - magyarázta Chanyeol. - A tüdeje is egyre inkább összeomlik. Most már nem vehetjük le a lélegeztetőgépről. Elkeseredve ültem az ágya mellé, majd megfogtam kezét, mely már egyáltalán nem volt olyan kis húsos,
2 megjegyzés
További információk

Saranghae

Az óvodában már egy ideje felfigyeltem két kisgyerekre: Choi Jonghoonra és Song Seunghyunra. Mindig együtt játszottak, ölelgették, puszilgatták egymást, ami néha talán a véletlennek köszönhetően szájra puszinak is sikeredett. Látszott, hogy kicsit több lehet ez a barátságnál.  Bár ilyen fiatal korban még nem mondhatjuk ki nyíltan, hogy szerelmesek, vagy, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Ilyenkor az ilyen dolgok természetesnek mondhatók, ahogyan az is, hogyha a fiúk babáznak, hercegnőset játszanak, valamint ha a lányok autóznak vagy katonásat játszanak. Ám a fiúk már felnőttek, másodéves egyetemisták. A kollégiumban egy szobában laknak, ám az a románc, ami kiskorukban volt közöttük, köddé vált. Most már tényleg csak legjobb barátok. Biztosan? Nézzünk egy kicsit mélyebbre. - Hoonie, segíts már! Nem értem ezt a feladatot… Nincs kedvem vizsgázni pénzügy és számvitelből, de nem haladok a beadandómmal sem, hogy meglegyen a megajánlott jegyem. - Mit nem értesz? Segítek, gyere – ült l
Megjegyzés küldése
További információk

Évszakok

Első találkozásunk színhelye egy apró, hangulatos rét volt. Pirkadatkor kerítettünk sort a randevúnkra. A nap vöröslő korongja éppen csak előbújt a horizont peremén. A természet, úgy, mint a szerelmünk, szinte egyik napról a másikra ébredt fel. Néhány hete még kopárak voltak az ágak, mára viszont minden a remény színébe [1] öltözött. A cseresznyefa csodálatos fehér ruhát öltött, olyan volt, akár egy menyasszony. Mikor feltámadt a szél, az égbolt kék vizén fehér bárányfelhők úsztak. Az egyik bokor aljában sötét tollazatú énekes dalolt vidáman. A hajnal csendjében éneke messzire szállt, életre keltette vele a természetet. Az idő tiszta volt, messzire el lehetett látni. A távolban a hegyek vonulatai is jól kirajzolódtak. A fák tövében mókusok ugrándoztak ide-oda. Még keresgélték a télire elraktározott elemózsiát, hiszen a tavasz még nem nyújtott számukra elegendő eleséget. Hamarosan csatlakozott az előbbi neszek mellé a galambok turbékolása is. A nap egyre nagyobb felületét muta
3 megjegyzés
További információk

Madly

Kép
A történet az F.T. Island- Madly c. MV-je alapján íródott, és a dal néhány sorára épült. Előmenőben szeretném leírni Jonghun viselkedésének az okát, mely egy komplikált, abnormális gyászreakció. A komplikált gyász a gyászreakció elmaradása, késleltetése, vagy elmaradása (Jonghun esetében, az utóbbi), vagy a szokásostól eltérő pszichés, vagy szomatikus(testi) tünetek megjelenése). Jonghunnál krónikus gyászról beszélhetünk, amely hosszú éveken át tartó szorongás, a halott idealizálását, szociális kapcsolatok beszűkülését jelenti. Nos, most, hogy rögtönzött pszichológia órám végéhez értem, kellemes olvasást kívánok! :) Szépen kérlek benneteket, ne menjetek el anélkül, hogy véleményt hagynátok magatok után. Hihetetlenül boldoggá tennétek vele, ha olvashatnám a véleményeteket, észrevételeiteket. :) - Hongki! – kiáltottam, miközben bolyongtam a végtelen pusztán, az országút mellett, egyre csak utána kutatva. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott. Vajon ma megtalálom? Hogyha meg
1 megjegyzés
További információk